A világirodalomban és a magyar irodalomban is számtalan olyan esetet hallottunk már, amikor költők egy addig stabilnak hitt életút fölött pálcát törtek, és megtérve hullottak az istenség lába elé. Az ennek a megtérésnek nyomán született versek talán a leghitelesebbek, amit az átlagos versszerető olvasó el tud képzelni.
Amikor magyar jeles gondolkodók érzik szükségét, hogy olyan istenes verseket írjanak, amelyben a legbensőbb titkukat fedik fel, az egészen csodálatra méltó.
Mi, egyszerű olvasók az ilyen versek hatására csak megborzongunk, és örömmel tölt el bennünket, ha végre fantasztikus szavakba formálva hasonló gondolatokat olvashatunk, mint amilyeneket mi is érzünk, átélünk.
Ezért verseket olvasni, értelmezni, hagyni, hogy a gondolat befészkeljen agytekervényeinkbe valami egészen spirituális érzés. Engedjük tehát mi is, hogy elárasszanak a költők gondolatai, érzelmei, a szavak útján engedjünk teret a feltöltődés adta átlényegülésnek. Ennyire egyszerű istenes verset értő szemmel olvasni!