A Gutenberg-galaxis paradoxon igazi
világjelenséggé vált a 21. század elejére. A nyomdász szakma erőteljes
felhígulásának eredményeképpen számtalan olyan kiadvány születik, és kerül a
könyvesboltok polcaiba, print reklámfelületekre, óriásposzterekre, melyek az
anyanyelvet az átlagnál magasabb minőségben használóknál elég alaposan kiveri a
biztosítékot.
Bizonyára mindenki látott-olvasott már éktelen helyesírási
hibákat olyan kiadók kiadványaiban is, amelyek pár évtizeddel ezelőtt még az
igazi nívót képviselték. Nyilván nem lehet teljes mértékben a felgyorsult,
információs társadalmat okolni mindezért, és nem lehet az ördögöt keresni a
számítógépes nyomtatásban, hiszen minden könyvnek, és minden kiadványnak
kötelező köröket kell lefutnia.
Az emberi tényezőnek azonban simán felróható a
hanyagság. Elmúltak azok az idők, amikor a nyomdászmester mellett az inasévek
alatt sajátították el a szakma csínját-bínját a leendő nyomdászok. Régi
szakkönyveik, írásos emlékeik javarészt eltűntek. A nyomdászat különböző
szakmai fórumain érlelődött, forrt ki a gondolat, hogy ez így nem mehet tovább.
Ennek során vetődött fel, hogy talán van esély arra, hogy a „technomágiától”
elvarázsolt utókort meg lehet ragadni a hagyományos értékek feltárásával.
A szakmai fejlődésre természetesen szükség van, és senki sem követeli azt, hogy állítsák
munkarendbe a régi nyomdagépeket. De a fiataloknak igenis lehetőséget kell adni
arra, hogy megismerjék a szakma hagyományait, hiszen általuk állítható vissza a
nyomdász szakma presztízse.
Kovács Rhewa Andrea